Szilikon vízlepergető

Köztudott, hogy a környezeti hatások negatívan hatnak az épületek és szerkezetek élettartamára. Az építőanyagok pórusaiba behatoló nedvesség következtében a homlokzatburkolat folyamatosan rongálódik, tönkremegy, a falak hőszigetelő képessége jelentősen csökken, ami kedvező környezetet biztosít a penészgombák kifejlődéséhez.
E hatás kiküszöbölése az egyik legfontosabb feladat azok számára, akik különböző épületeket és építményeket építenek és tartanak fenn. A főhangsúly itt a nedvességszabályozáson van, amelyet a gyakorlatban hidrofobizálás útján kerül megoldásra.
A szilikon hidrofóbizálószerek - vízzel vagy egyéb szerves oldószerrel hígított organikus-szilícium vegyületek (szilikonok) oldatai.
A hidrofóbizaló-szerek működési elve az, hogy a hidrofóbizáló vegyületek valamilyen hordozóanyag (víz vagy oldószer) segítségével hígítva mélyen behatolnak a kezelendő anyag pórusaiba, majd azokban egy víztaszító, páraáteresztő réteget hoznak létre, amely megóvja a szerkezetet a nedvesség behatolása ellen.
Az objektumok kezelése során a szer felszívódik, és megszilárdul belül. A kapilláris folyadék a felszínre nyomódik, de a molekulák szabadon áthaladhatnak az üregeken. Ily módon a kezelendő anyag elkezd hidrofób tulajdonságokat szerezni anélkül, hogy elveszítené páraáteresztő képességét.
A hidrofobizálási munkálatokat száraz és meleg időjárási viszonyok közepette ajánlott végezni. A szerrel való felületkezeléshez a következő eszközök alkalmazása ajánlott: ecset, henger vagy szórópisztoly.
A hidrofobizálási folyamat során akkor részesítik előnyben az ecsetet használatát, amikor az épület nehezen hozzáférhető felületeit kell bevonni. Egyenletes felületekhez szópisztoly vagy henger használata ajánlott. A szórópisztoly a leggazdaságosabb megoldásnak tekintendő.

A Hungarian Silicones hidrofóbizálói 10-15 évig megbízható anyagvédelmet nyújtanak.

A szilikonbázisú hidrofobizálószerek jelentősen javítják az anyagok következő műszaki és teljesítményparamétereit:
·       a vízfelvétel (átnedvesedési képesség) jelentősen csökken, nemcsak folyadékokkal való közvetlen érintkezéskor, hanem akkor is, ha az anyag légköri vízgőzgőz-pára hatásának van kitéve;
·       megszűnik a talajjal közvetlen érintkezésben lévő anyagok kapilláris (higroszkópikus) szívóhatása megszűnik;
·       növekszik az időjárássi tényezőkkel, a biológiai, a kémiai korrózióval és egyéb eróziós degradációval szembeni ellenállás;
·       növekszik a fagyállóságuk;
·       megakadályozza a felületi salétromosodást;
·       jelentősen csökken a természetes kő, fa, azbesztcementlapok, tetőcserepek felületén látható sötétszínű lerakódásszerű foltok kialakulásának intenzitása;
·       mivel a kezelt felület pórusai nem záródnak el, az anyag páraáteresztő képessége változatlan szinten marad. Nem alakulhat ki az ú.n. "üvegházhatás", így nem kell tartani a mohák és zuzmók kialakulásától.
 
A szilikonbázisú hidrofobizálószerekkel való megmunkálás technológiája háromféle alkalmazási módszert taglal:
·       Felületi hidrofobizálás. Ez esetben s megmunkálásra 2-12% hatóanyag-tartalomra előhígított koncentrátumot használnak. esetben egy koncentrátumot visznek fel a kész anyag felületére, amelyet előhígítottak egy munkakészítményre (2-10% hatóanyag). A felhordás bármilyen módszerrel
történhet: szórással, öntözéssel, mártással, ecsettel vagy hengerrel.
·       Térfogati hidrofobizálás. A kezelés történhet az építőanyag előkészítési szakaszában (pl. egy anyag hozzáadásával a gázblokkok gyártása során) vagy a kész anyag impregnálásával, beleértve az anyagnak az anyagba fúrt lyukakon ("furatokon") keresztül nyomás alatt történő befecskendezésével injektálásával történő kényszerimpregnálását is.

·       Kombinált hidrofobizálás, amelynek során az anyagot térfogat- és felületkezelésnek egyaránt alávetik.